Laurie Gilmore - A Cinnamon bun könyvesbolt

Egy könyv, amelyről mindenki beszél. Egy könyv, melynek borítója vonzza az ember figyelmét. Egy könyv, melyet milliók által szeretett sorozattal hoznak összefüggésbe. Vajon tényleg olyan nagy siker ez a regény, mint mondják?  

 

"A Szívek szállodája fűszeresebb kiadásban…
A Dream Harbor nevű városka könyvesboltosaként dolgozó Hazel élete egyszerű és kiszámítható, épp, ahogyan szereti. Azonban egy nap az egyik könyvben titkos üzenetre bukkan, amelyet képtelen megfejteni. Majd miután újabb, kincsvadászatra invitáló üzenetek bukkannak fel a könyvek lapjain, Hazel rájön, segítségre van szüksége a könyvrongáló lebuktatására.
Noah sosem mond nemet egy jó kis kalandra, főleg nem egy kincsvadászatra. Ami pedig plusz, hogy az az aranyos könyvesboltos lány kéri a segítségét, akibe alaposan belezúgott.
Hazelnek nincs ideje romantikus ostobaságokra, főleg nem egy idegesítően jóképű és rámenős férfival, ám miközben Dream Harbor minden zegzugát felkutatják Noah-val, rá kell ébrednie, hogy a köztük felizzó érzelmek éppolyan forrók, mint a könyvesboltban árult, frissen sült fahéjas csigák…
Laurie Gilmore, az elsöprő sikerű A Pumpkin Spice kávézó szerzőjének új könyve tökéletes olvasmány azoknak, akik szeretik a Szívek szállodája hangulatát, a könyvesboltokat és az illatos péksüteményeket." 

 

Laurie Gilmore munkásságáról A Pumkin spice kávézó című regénye kapcsán hallottam. Azt a regényt nem olvastam, de a "sorozat" következő köteteit már beszereztem. A Cinnamon bun könyvesbolt volt így tehát, amit először elolvastam, és meg kell vallanom, én nem ájultam el tőle annyira, mint azt vártam, és mint azt ígérte a sok ajánlás. 

Félre ne érts, nem azt mondom, hogy borzalmas és azt sem, hogy kínkeserves lett volna haladni vele, de azért sokszor felhúztam a szemöldököm olvasás közben!

 

Kezdjük a legfontosabbal! Véleményem szerint attól lett ekkora szenzáció ez a könyv, mert összefüggésbe került a Szívek szállodája sorozattal. Csakhogy, ez amennyire én tudom az eredeti verzióban, tehát az angol nyelvű kiadásokon sehol nincs feltüntetve. Érzésem szerint a magyar PR eredménye ez. 
Hiszen, ha nálunk meghalljuk a Gilmore nevet, rögtön a két cserfes nyelvű Gilmore lány jut eszünkbe. Ráadásul a szerző neve, Laurie (ejtsd: Lori) és Rory Gilmore is hasonlóak, így még inkább rá lehetett húzni ezt a vonalat. Pedig a történet szemernyit sem emlékeztet Stars Hollow-ra és a Szívek szállodájára.
Olvasás közben nekem inkább Sarah Adams - Ha Rómában jársz és a Gyakorlat teszi a mestert című regényei jutottak többször eszembe.
 

A két regényről itt és itt olvashatsz véleményt.

 

Szóval ez a Szívek szállodája feeling kicsit becsapós, mert sehol nem indokolt. Értem én, hogy ezzel és a csodaszép borítóval remekül el lehet adni a kötetet, de sokan talán épp ezen két szó miatt emelik le a könyvesboltok polcairól, majd csalódnak, hiszem sehol az igazi Stars Hollow érzés. És talán ezen csalódottságukban máris negatívan értékelik a történetet, ami lehetséges, hogy nem olyan szörnyű. 

A történet ötlete alapjában jó, de számomra a karakterek kidolgozása nem volt elég részletes. Hosszasan olvastam úgy, hogy halvány képem nem volt arról, hogyan is nézhetnek ki a szereplők. Mert az, hogy a női főszereplőnek göndör haja van még nem ad választ arra, hogy szőke, barna, esetleg neon zöld színű. És én az a fajta olvasó vagyok, akinek mondd meg, hogyan néz ki, akiről olvasok, már a történet viszonylagos elején, mert különben elképzelek valakit, és ha a szerző a százötvenedik oldalon bedobja, hogy vörös és szeplős, akkor borul az addigi olvasásélményem. Bocsi, ez van. 😉

A szereplők érzései sem voltak számomra mindig világosak. Mármint a férfi főszereplő - Noah - esetében igen, de a női főszereplő - Hazel - gyakran kuszának tűnt nekem. Most akkor tudja, hogy szereti vagy nem? Azért, ha félsz is kimutatni, önmagad előtt tudnod kell a választ. 

A többi karakter is elég hiányos, sokszor csak egy név, random bedobálva a jelenetbe. 

 

" - Hazel csak egy barát.
   - Aha. Egy barát. Világos. Értettem. "

 

Nem tudom, hogy engem nem talált meg jókor a könyv, esetleg kezdek betelni az ilyen zsánerű történetekkel, de ez a párbeszéd is kiakasztott.

Felnőtt, húszas éveik végén, a harmincas elején járó emberek és úgy viselkednek, mint a gimis libák. Miért kell a vonzalomról így beszélni? Nincs abban semmi szégyellni való, sem pletyka tárgya. Bár ez a való életben is túl megy a tűréshatáromon. 

A párbeszédek néhol bénák - bocsi, nem tudok más kifejezést mondani rá. 
Az intim jelenetek vagy kínosak vagy nevetségesek. És szerintem túlzóan sok, ha már nyomkeresés is van a történetben, izgalmasabbá is válhatott volna, minthogy ugyanolyan unalmas és nevetséges módon egymásnak esnek, aztán olyan beszélgetés hangzik el közöttük, ami a való életben kínos lenne. 
Ami pedig a nyomkövetést illeti, elég lagymatag. Semmi izgalom, az eredmény is lehangoló.

Zavaró volt még számomra, hogy ugyan nem egy hagyományos értelemben vett sorozatról van szó, érződött, hogy van ennek a könyvnek egy úgynevezett előzménye. Olykor előfordult, hogy azt éreztem, lemaradtam valamiről.  

A sok  negatívum után pár pozitívum. 

Az alapötlet jó, lassan forró románcokat kedvelőknek és a kisvárosi feelinget keresőknek tökéletes. 

 

Azt hiszem, sokunk ejtőzne abban a könyvesboltban az év bármely szakaszában. És azzal is tudunk azonosulni, hogy milyen a komfortzónán belül maradni és elfogadni, hogy nincs ezzel semmi gond. 

Összességében nem egy rossz könyv, de szerintem túlértékelt. Ehhez pedig a - vélhetőleg - magyar PR tett hozzá. Aki a Szívek szállodájára számít, nem azt kapja. Ettől függetlenül kikapcsolódásnak megfelelő. Nálam 3 csillagot kap. 

 

Te olvastad már? Mi a véleményed róla?