Mi történik, ha a szerelem ott talál rád, ami a lehető legmesszebb van a világodtól? Mi van akkor, ha az összetört szíved újra kockára kell tenned? Bemernéd vállalni?
És mi történik akkor, ha az eszed és a szíved harcot vív egymással?
"Amelia Rose-t Rae Rose művésznéven ismerik rajongói. Kiégett, már évek óta fenn kell tartania a „pophercegnő” imázst. Ihletet merít kedvenc Audrey Hepburn filmjéből, a Római vakációból, és az éjszaka közepén autóba ül, hogy Rómába hajtson. Na jó, a Kentucky állambeli Rome-ba.
Amikor Noah Walker rátalál Ameliára a háza előtt, lerobbant autóval, rögtön közli, se ideje, se türelme problémás celebekre, így is elfoglalt. Jobb belátása ellenére megengedi a lánynak, hogy ott maradjon nála a vendégszobában – de csak ameddig megjavítják az autót, utána mehet Amelia, amerre lát.
Noah-nak lassan feltűnik, hogy a sztárallűröket félretéve milyen kedves és mókás ez a lány, aki a rivaldafényben töltött évek alatt egészen magányos lett. A fiú akarata ellenére közel kerül hozzá, és Amelia sem marad közömbös a bájos kisváros és a morcos idegenvezető iránt. De mint tudjuk, végül Audrey Hepburnnek is haza kellett utaznia Rómából."
Ahogyan az ajánlóban is olvasható, egy igazi lassan kiforró romkom ez a regény. Sarah Adams könyveire ez a jellemző, és most sem vallott szégyent.
Pár nap leforgásának vagyunk a tanúi olvasás közben, mégsem válik sehol unalmassá a történet.
Tökéletesen ábrázolt helyszín, megfelelően adagolt háttérsztori, és pont annyiszor feltűnő mellékszereplők, ahányszor indokolt, akik nem sablonosak. A mellékszereplőknek is van személyiségük, nem csupán bedobált karakterek.
Amelia és Noah élete nem különbözhetne jobban, mégis egymásba szeretnek. És míg az olvasó szurkol, hogy összejöjjenek, nekik nem megy ennyire könnyen, hogy belássák az érzelmeiket és fel is vállalják ezt a másik előtt. És ez nem idegesítő módon van tálalva, nem a sztori nyújtása a cél, hanem érthető mindkettő félelme.
A vágy és a félelem dilemmája tökéletesen megfogalmazva.
Sarah Adamstől olvastam már korábban. Ennek a könyvnek az úgymond folytatása. Nem klasszikus értelemben vett folytatás, de az itt megismert karakterek feltűnnek és egy újabb Walker testvér életébe léphetünk be.
Erről a könyvről itt olvashatsz!
Az a könyv nekem jobban tetszett. A párbeszédek, a humor, a kémia valahogy jobban sikerült ott, mint itt. De a Ha Rómában jársz sem vall szégyent ebben a tekintetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése