Sarah Adams - Gyakorlat teszi a mestert

 Van, hogy azt hisszük, amit akarunk az a legjobb nekünk. Aztán jön valaki, aki elgondolkodtat. Vajon tényleg az a legjobb, amit eddig annak véltünk? Valóban ezt akarom mélyen legbelül is?

A szerelem felforgatja az életed, meggyógyítja a sebeid és kalandra invitál. 

"Annie Walker a tökéletesen hozzáillő partnert keresi. De a kentuckyi Rome-ban nehezebb megtalálni, mint hitte. Ez nem nagyváros, mindenki mindenkit ismer, napról napra szűkül a kör, hogy kivel lehet randizni.

A fülébe jut, az utolsó férfi, akivel randizott, azt mondta rá: hihetetlenül unalmas.

Annie kezdi elhinni, hogy vele van gond. Flörtölni akarásra vágyik, allűröket akar felvenni, mint a romantikus filmek női főszereplői. Eszébe jut, talán korrepetálásra szorul.

Will testőrként dolgozik, tetovált, és hihetetlenül jóképű – ideiglenesen tartózkodik Rome-ban, és egyetlen célt tart szem előtt: hogy ne keveredjen bele érzelmi természetű ügyekbe.

Annie arra kéri, segítsen neki, hogy megtalálja az álompasit, és Willnek nincs szíve visszautasítani a nő kérését.

A barátság határvonalai veszélyesen kezdenek elmosódni, és Annie megérti, lehet, hogy nem az a lényeg, hogy tökéletes legyen a szerelem – talán épp elég, ha igaz."

Őszintén megvallva, régen olvastam ehhez fogható könyvet. Szó szerint képtelen voltam letenni. 
Szórakoztató, ugyanakkor elgondolkodtat és mélyen a karakterekkel élsz. 
Szurkolsz nekik, miközben jókat nevetsz azon, ha kínos helyzetbe kerülnek. 

Az írónő tényleg kiváló munkát végzett. Sziporkáznak a szereplők, a párbeszédek nem laposak vagy erőltetettek. Minden mondatban érezni lehet az szikrákat a két főszereplő közt. Azonnal megszereted őket, és ugyan "semmi extra"nem történik a cselekményben, mégis leköt, pont a humoros dialógusoknak, a jól felépített karaktereknek és a valósan ábrázolt kisvárosi létnek köszönhetően, amely már önmagában hordozza a vicces eseményeket.

A váltott nézőpont itt tökéletesen érvényesül. Szükségünk van arra, hogy ne csak Annie, a női főszereplő, hanem Will gondolatait is megismerhessük. 

Ami ebben a megoldásban még nagyon tetszett, az a remekül eltalált váltás. Egy-egy jelenet után azt gondoltam, hogy a női oldallal megyünk majd tovább, az írónő azonban a férfi gondolatot helyezte előtérbe, amely még jobban kerekké tette a történetet. 

Sarah Adams abszolult ért ahhoz, hogyan szegezze az olvasót a fotelba, miközben semmi esély arra, hogy abbahagyja az olvasást. A közös kis poénok, mint Will "valódi" neve vagy az egymás előtti esendőség valódi és szerethető alakokat varázsol elénk. 

Egyszerre könnyed, mégis hordozza magában a mélységet.

Amit még nagyon imádok az egészben az a cím és a borító. Mindkettő telitalálat. Ha elolvasod, megérted. 
A borító elsőre túl rózsaszínnek tűnt nekem, de aztán rájöttem, hogy ez az egyik kulcsfontosságú jelenetet ábrázolja. Azt a helyet, ami a kezdet volt számukra és ami csakis az övék volt, ahol önmaguk lehettek. 

A slow burn romance kedvelőinek kötelező darab. Imádni fogjátok. 

 Az utolsó oldalakat nem akartam elolvasni, mert elszomorított, hogy vége ennek a csodás történetnek. Komolyan mondom, hogy megvan az új kedvenc könyvem, amit azon nyomban újrakezdenék.