Jill Mansell - Ígérd meg nekem!

Mit tennél, ha egyszerre fordulna ki a talpad alól a talaj? Mihez kezdenél, ha minden téren újra kellene kezdened,  miközben a sebeidet gyógyítod? Mernél bízni másokban és beengedni őket a szívedbe?
Egy történet az újrakezdésről, a kedvességről, a bízni tudásról és a második - vagy sokadik - esélyről a boldogságra.

"Lou okos lány, és sose hitte, hogy vele is megtörténhet: az egyik percben még szuper állása és lakása van, a másikban már egyik sem. A fenébe, hogy mindent kezdhet teljesen elölről!

Edgar Allsop zsörtölődő, faksznis vénember. Csakhogy olyan munkát kínál Lounak, amelyet totál bolondság lenne visszautasítani. Ráadásul egy bájos, tengerparti kisvárosban.
Vigyázat, ezen az új helyen ott él Remy! A srác veszélyesen szexis és sármos. Úgy hullanak a nők az ölébe, mint legyek a cukros papírra. Jó lesz messzire elkerülni!
Milyen pech, hogy az élet nem annyira egyszerű, mint a mesékben.
Vagy néha mégis?"

 

Pörgős, fiatalos, ugyanakkor mégsem kerüli a nehéz témákat. Mindezt humorba és elfogadásba burkolva teszi. 

 

Jill Mansell könyveit azért jó olvasni, mert teljesen valóság szaguk van. Ott van bennük a romantika, egy kis varázslat, de mindezt a földön járva élik meg a szereplők és így az olvasók is. 

Az Ígérd meg nekem a szó nem rossz értelmében egy egyszerű cselekményt mesél el.  Nincsenek benne óriási csavarok, vagy körömrágós izgalmak, mégsem unalmas a történet. Talán, mert a karakterek nem egysíkúak. Van, akit szeretni lehet, van akit egyenesen gyűlölni. De még bennük is meglátni, hogy mennyire mesterien illeszkednek a jelenetekbe. Pont azt teszik, ami a dolguk: utálja őket az olvasó.

A másik nagy ereje a könyvnek, a párbeszéd.
Jill Mansellre jellemző, hogy életszerű, vicces és pörgős dialógusokat ír, nem bajlódik sokat a narrálással vagy a helyszín unalomig süllyedő ábrázolásával. Rátér arra, ami a lényeg, vagyis a párbeszédre.
Ebben pedig megmutatkozik minden karakterének a személyisége.

A cselekmény és a szereplők abszolút a most világában élnek és bármelyikünk tud vele azonosulni. Ráadásul nem az a fajta regény, amelynek az elején megmondod, mi lesz a vége. Persze sejtet ezt- azt, de azért bizonyos kérdések csak a legvégén kerülnek megválaszolásra.
Ami még külön jó pont a regényben, bár ez inkább az utómunka része, hogy a könyv elején találunk egy térképet a városról, amelyben játszódik a történet, így még jobban elképzelhetjük, hogyan élik az életüket a karakterek. 

Akik közül nem a főszereplők lettek a kedvenceim. Ez is mutatja, hogy a mellékszereplők is fontosak, nem csak lébecolnak a történetben.

Viszont a címmel nem tudok mit kezdeni. Meglehet, hogy csupán én siklottam el a magyarázat felett, de nekem nem kapcsolódik nagyon a cím a cselekményhez. 

A romantikus könyvek kedvelőinek jó választás, a humor és szarkazmus rajongóinak pedig szinte már kötelező.