Léteznek-e véletlenek vagy csupán olyan eseményekre mondjuk, amikre nincs más válaszunk? Tudnunk kell- e minden lépésünkről előre? Milyen rejtett oldalaink vannak és akarunk-e velük megismerkedni? Jót tesz, ha így teszünk? Hogyan magyarázzuk a létezést és szükséges-e minden elemét ismernünk az Univerzumnak? Ilyen elgondolkodtató kérdésekkel is találkozhat az olvasó a Szerelem kisbetűvel című regényben.
"Amikor Samuel, a német tanszék magányos egyetemi oktatója felébred az új
év első napján, biztos benne, hogy ez az esztendő sem hoz számára mást,
mint szenvedő igéket és jelentéktelen pillanatokat. Pedig még túl
fiatal ahhoz, hogy élve eltemesse magát. Egy nap váratlan vendég surran
be barcelonai otthonába, aki nem hajlandó egyhamar távozni. Misima, a
kóbor macska események láncolatát indítja el, ami kibillenti Samuelt a
kedvenc könyveivel, német művészfilmekkel és komolyzenével
körülbástyázott élete kényelméből, a pillangóhatás pedig legnagyobb
megrökönyödésére megállíthatatlannak bizonyul. A négylábú jövevény olyan
helyekre repíti a férfit, ahol még sosem járt, valamint olyanokkal
ismerteti össze, akiket másképpen biztos nem sodor az útjába a sors. És
ami még jobb, Samuel azt is megtanulja, hogy a szerelem néha a legapróbb
írásjelekben rejlik.
Humor, romantika és varázslat keverednek ebben a különleges
hangulatú regényben, amely visszaadja a hitünket a szerelem mindenkit
megváltoztató és mindent legyőző erejében."
A könyvtárban keresgélve találtam erre a regényre. Bevallom, elsőre a borítója fogott meg, aztán a címe. A fülszöveg szerintem elég csalóka, mert teljesen más történetre számítottam, mint amit kaptam. Egy könnyed, romantikus cselekményt vártam, helyette egy merengős könyvet kaptam. Olykor az élet értelmét és a létezés miértjét feszegeti a szerző, aki elég sokat merített önmagából a karaktere felépítéséhez. Miralles gyakran engedi merengeni a főszereplőjét, és ez nem véletlen, az író olyan könyvek társszerzője, mint az Ikigai - A boldogság japán titka.
Egy magányos ember mindennapjaiba kapunk betekintést, akivel néha, mintha csupán megtörténnének az események, nem a karakter irányítana. Elég sokszor éreztem, hogy nem fejlődik a karakter. Nincs semmi, ami érdekessé tenné, vagy arra késztetne, hogy nagyon olvasni akarjam. Elcsábít egy szerelmi vonallal, de a könyv maga, mégis inkább más felé visz. Talán ez a szerelem és a kiforrása az, ami arra ösztönzött, hogy vegyem újra kézbe a könyvet. Sajnáltam, hogy nem ez kapott nagyobb hangsúlyt, hanem egy másik, merengősebb, filozofikusabb hangvétel. Nincs ezzel semmi gond, csak valahol nem erre számít szerintem az olvasó, amikor e mellett a regény mellett teszi le a voksát.
A karakter nem a klasszikus, elindul valahonnan és fejlődik, elér valamit, még esetleg motivál is minket. Hanem sokkal inkább csak reagál a történésekre, de mégis könnyen azonosulni lehet vele, az elhanyagolt gyerekkori emlékek miatt és a magányosan töltött felnőtt mindennapok okán.
Összességében nem rossz olvasmány, de nekem volt egy kettősség érzés végig, amíg olvastam. A szerelem vonal, a nyomozás, hogy meglelje a nőt, akire emlékszik évekkel korábbról, illetve a merengés és a filozofálgatásra alkalmas mellékszereplők kettéválasztják a történéseket. Számomra érdekesebb volt azokat a részeket olvasni, amikor a szerelem volt előtérben. Mondom ezt úgy, hogy teljes mértékben megértem, sőt én magam is gondolkodom a létezésről és nagyon sok mindenről, amit érint az író.
Nálam ez 5 csillagból 2,5-et kap, de ez ne tántorítson el senkit.
Azok pedig, akik szívesen olvasnak elmélkedősebb könyveket nem csupán a romantikára vagy akcióra vágynak, gyaníthatóan nem fognak csalódni benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése