Mi a közös a két könyvben?

"Ha valamit biztosan tudok, akkor az az, hogy az életet más mederbe terelő pillanatok végül sohasem azokból a nagy horderejű eseményekből erednek, amelyektől a változást várnánk. Az igazi, talpunk alól a talajt kihúzó mozzanatok mindig az olyan hétköznapi történésekben rejlenek, mint egy találkozás, a csalódás vagy az, amit tévesen úgy hívunk, véletlen.
Apró kis szikrák, mégis hatalmas robbanásra képesek."

 

Történt még anno, 2018 februárjában, hogy egy dokumentumfilmet néztem, a 20.század meghatározó személyeiről. Ebben a műsorban bemutattak egy nőt és egy könyvet, mely olyan változást indított el, amelynek ma is sokat köszönhetünk mi, nők. És amely az én írói életemben is változást generált. Addig is írtam, megszámlálhatatlan ötlet eszembe jutott, de egyiket sem tudtam befejezni. 

 

Azonban ezt a filmet látva, elindult bennem valami. Egy kép jelent meg előttem. Egy '50-es évekbeli család képe. 

A tökély. 

Gyönyörű szülők, irigylésre méltó gyerekek, ház, autó, virágoktól duzzadó kert. És ami a leginkább motoszkált a fejemben, az a mosoly, amit ezek az emberek, főleg a feleség mutat. Csak a látszat. Csupán a külvilágnak szól, de belül dühöng,  ordítja azokat a szavakat, amelyeket a nyilvánosság előtt visszanyel, nehogy megszólják. Belül elveszett és egyre őrjítőbb spirálba kerül, amelyből képtelen kievickélni. Egyedül semmiképpen nem. És egyedül van, mert a férje nem érti meg. Így született Giselle karaktere. 

 

Onnantól kezdve mindent elolvastam, megnéztem, amit csak felleltem erről a nőről, akit a műsorban láttam. És az 1950-es és 1960-as évek Amerikájáról, valamint a társadalmi helyzetéről. Teljesen belevetettem magam abba a korszakba, minden érdekelt. Tudni akartam, hogyan néztek ki az akkori hétköznapok.

 

Milyen volt kertvárosi nőnek, családanyának, feleségnek lenni. Milyen érzések kavarogtak bennük? Milyen akadályokkal szembesültek és hogyan győzték le őket? Ha egyáltalán sikerrel jártak. Milyen gondolataik voltak és kivel tudták megosztani a félelmeiket? 

 

 Ki volt BettyFriedan?

 

Betty Friedan újságíró volt, akinek feltűnt, hogy az '50-es években, milyen elveszettek a háziasszonyok. Utána akart járni, mi okozza ezt a jelenséget. 

 

Megdöbbentő beszámolók, őszinte vallomások vezettek odáig, hogy nem csak megértette a problémát, de könyvet is írt róla. 

Neve lett a megnevezhetetlennek. 

 

Nők ezrei ébredtek rá, hogy nincs velük semmi baj, mint ahogyan azt sokan mondták nekik. Beindult egy újabb női mozgalom, amelyben ki merték végre mondani hangosan, hogy teljesen rendben van, ha egy nő is vágyik a karrierre, ha nem "csak" anya és feleség szeretne lenni, és ha unja magát a házvezetésben. Rendben van, ha ki akarja használni a kreativitását, ha meg akarja mutatni, hogy mire képes és helyt szeretne állni a világban. 

Ez szolgált alapul az Elég egy szikra című regényemhez, amely a női mozgalom mellett a jelenkorba is elkalauzol, annak sokszor nagyon is a múltra emlékeztető jeleneteivel. 

A könyv elérhető a nagyobb könyvesboltokban!