A Romanovokat haláluk után talán nagyobb figyelem követi mint életükben, köszönhetően a számos tévhitnek, melyek szerint van, aki túlélhette a kivégzésüket. Szakemberek sora állítja, hogy ez lehetetlen, de azért még mindig akadnak, akik eljátsszanak a gondolattal.
Mi lett volna, ha...?
Egy orosz nagyhercegnőt és egy angol újságírót a világ egyik legnagyobb rejtélye köti össze…
Szerelem. Bűntudat. Összetört szívek.
"1914: Oroszország az összeomlás szélére kerül, és a Romanov-család rémisztően bizonytalan jövő elé néz. Tatjána nagyhercegnő szerelembe esik egy lovassági katonatiszttel, Dimitrijjel, de az események katasztrofális fordulata elválasztja őket egymástól, szerelmük és életük egyformán veszélybe kerül.
2016: Miután egy lesújtó felfedezés miatt nincs tovább maradása Londonban, Kitty Fisher elvonul a világtól a dédapja amerikai faházába. Az Akanabee-tó partján álló háznál rejtélyes medált talál, amely mélyre eltemetett családi titkokhoz vezeti el.
A titkos feleség lenyűgöző és megindító, ugyanakkor kegyetlenül őszinte kalandregény, amely évszázadokat fog át, végül a szerelem, a veszteség és a rendíthetetlen hűség felejthetetlen történetévé forrasztja össze a múltat és a jelent."
Szeretem a történelmi fikciókat, és a Romanovokról is olvastam már korábban, így érdekesnek találtam ezt a kombinációt. De őszintén megvallva, elég felemásak a gondolataim ezzel a regénnyel kapcsolatban.
Kettős cselekményszálat vezetni mindig kockázatos, mert nem olyan egyszerű tökéletesen összhangba hozni őket. Ebben a történetben már a kezdetekkor megvolt a kapcsolat, olvasóként is érteni lehet, hogy miről szól majd a sztori.
Előre haladva pedig még több információt kapunk, amelyek még inkább átláthatóvá tesznek részleteket.
Ami tetszett benne, hogy noha sejteni lehet, mire akar kilyukadni a szerző, mégis izgalmasan tárja az olvasó elé. Nem egyből kifejtve, hanem szépen felvezetve. Lépésről lépésre halad a cselekmény, és szépen összhangban van a két cselekményszál. Az információk mindkét szálon összeállnak egy egésszé. Ez tetszett. Minden apróságnak megvan a maga szerepe és pontosan ott építi be a szerző a cselekménybe, ahol a legjobb.
Viszont, ami miatt negatív érzéseim is vannak, az a "pletykákból" kiindult ötlet. Szerintem kicsit furcsa, hogy ilyen sorsú emberekről írnak egy regényt, még ha fel is tüntetik, hogy kitaláció és a Romanovok iránti tiszteletből és a reményből fakadt az ihlet. Ez bennem egy cseppet ellenérzést keltett. A Romanovok egytől egyig sajnos mind áldozatul estek a kivégzőiknek. Nekem például kellemetlen lenne történelmi személyekről írni úgy, hogy változtatok a történelmen.
De ez természetesen személyes vélemény. Ha eltekintünk ettől a ténytől, akkor egy izgalmas és tanulságos regényt olvashatunk. A történelem iránt rajongóknak ajánlom és azoknak, akik szeretik a romantikus könyveket, melyekben a halhatatlan szerelem a fő vezérelv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése