Nina, a könyv főszereplője a harmincas évei elején jár. Tanító állásást otthagyta, hogy igazi szenvedélyének, a gasztronómiának és az írásnak szentelje magát. A londoni fiatalok életét éli, dolgozik, randikra jár és közben próbál megfejteni minden rejtvényt, amit a korabelieknek feldob az élet.
Hogy őszinte legyek, engem ez a könyv a borítójával fogott meg. És általában, ha egy könyv ilyen hatással van rám, akkor annak oka van. A kedvenc regényem is így talált meg. Még el sem olvastam a fülszöveget, már tudtam, hogy meg kell vennem. Ebben az esetben is ez történt, csakhogy a kedvencemmel ellentétben, most nem ragadott magával annyira a történet, mint vártam.
Az eleje elég döcögősen indult, több napra, talán hetekre is félretettem. Valahogy mindig csak elmentem mellette, pakolgattam egyik helyről a másikra. Nem vitt rá a lélek, hogy folytassam. Azt hittem, azért, mert még mielőtt elolvastam volna a könyvet magát, már utánanéztem a szerzőjének. Dolly, teljes egészében olyannak tűnt nekem, mint a főszereplője, Nina. Amivel ugyan nincs semmi baj, csak keletkezett bennem egy zavar, hogy most akkor egy fikciót olvasok vagy éppen erősen önéletrajz ihletésű könyvet. Valamiért zavart, hogy ezt nem tudtam.
Ugyanis, ha regény, akkor bizony elég lapos. Semmi olyan nem történik az elején, ami kíváncsivá tenne, hogy tovább olvassam. A karakterek sem vonzóak. Kezdetben.
Aztán történik a könyvben valami, és onnantól kezdve már bevonz és olvasni akarod. Nem változtak a karakterek, nem lett semmi bonyodalom a cselekményben, csak rájössz, hogy rengeteg olyan kérdése van a szereplőknek, amelyek téged is foglalkoztatnak.
Áttérni a harmincas éveidbe, párkapcsolatot kialakítani, megérteni önmagunkat és a másikat, helyet találni a világban, elfogadni, hogy barátságok mennek tönkre vagy lazulnak meg, alkalmazkodni a változó helyzetekhez. Másak leszünk, valaki családot alapít, más pedig ellenáll neki. Talán a húszas éveinkben sziklaszilárdnak hitt hiedelmeink, betöltve a harmincat szertefoszlanak. Önmagunkat is megkérdőjelezzük, miben változtunk és merre akarunk mostantól haladni?
Ezek mind a fiatal felnőttek kérdései, akár kimutatjuk, és nyíltan beszélünk róluk, akár elrejtjük őket a megjátszott magabiztosság mögé.
Sok kérdés marad bennünk a karakterek életét illetően a könyv végére. Nem klasszikus happily ever after befejezése van, de talán nem is fontos, hogy minden könyv így végződjön. Egy ilyen stílusú, témájú regénynél pedig még inkább megértjük.
Nehézkesen indult, de a közepe környékén már könnyedebben ment a regény. Azt nem mondom, hogy minden húszas, harmincas nő így él, de azt hiszem, találó a borítón olvasható ajánlás: "Sok nő fog magára ismerni"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése