Azt gondolom, hogy a társadalomban mindenre címkét akarunk húzni, valahogy így könnyebb. Ez ide megy, ez oda megy, abba a fiókba ez való, a másikba meg más. Mintha az agyunk így fogná fel, mi történik körülöttünk. Valahol nincs is ezzel semmi baj, de talán nem kellene ehhez ennyire görcsösen ragaszkodni. Sokszor látom a közösségi médiában is, hogy meg kell nevezned magad, mi is vagy, mert így leszel eladható. És sok író is küzd ezzel, szeretné odabiggyeszteni a neve alá, hogy ki is ő és mivel foglalkozik, de nem meri, mert fél.
Fél, hogy nagyképűnek látszik.
Fél, mert nincs kiadott műve.
Fél, mert manapság írni van, ahol "ciki". (Mi a szösz?)
És fél, mert lebeszélnék az emberek arról, ami számára a legfontosabb.
MIT TEHETÜNK AKKOR?
Odabiggyesztjük a nevünk alá, hogy ÍRÓ.
Ennyi.
Miért? Mert, ha írsz, akkor író vagy.
Ha rendszeresen leülsz és alkotsz valamit, akkor író vagy. Nem attól válsz azzá, hogy megjelenik a műved, attól csak publikált író leszel. De előbb már író voltál.
Akkortól nevezhet bárki írónak, (beleértve te magadat is) ha vannak alkotásaid. Ha a világban történő események megihletnek, a benned dúló gondolatok szavakká érnek és vers, novella vagy regény formájában kelnek életre. Onnantól vagy író, hogy képtelen vagy nem írni, mert állandóan párbeszédeken, jeleneteken agyalsz és a legváratlanabb pillanatokban jut eszedbe valami, amit le szeretnél jegyezni, de persze papír sosincs ilyenkor nálad, és a kezedre írsz fel mindent. Onnantól vagy író, hogy mindig tintafoltos vagy és megszámlálhatatlan cetli sorakozik a fiókodban, mindegyiken megjegyzések, amik "valahova, valamikor jók lesznek majd" és a telefonod is inkább egy noteszre emlékeztet, mintsem arra, amire valójában való.
Kimondani magadnak, hogy író vagy nem egyszerű. Mert még nem sorakozik a boltok polcain a regényed, és egy kéziraton - vagy félig kész kéziraton - kívül semmid sincs, viszont ez nem jelenti azt, hogy ne lennél író.
Mond ki magadnak is!
Lényeges, hogy annak lásd magad! Nem majd csak akkor, ha más annak nevez, ne várj rá.
ÍRÓ VAGY.
Ismételgesd, ízlelgesd! Először persze furcsa érzés, mert imposztornak érezheted magad, csakhogy amit sokat mondogatsz magadnak, azt elhiszed. Akkor miért ne próbálnád meg a negatív hangok és megjegyzések helyett azt átérezni, milyen az, ha a legféltettebb vágyad valóra válik?
Mond ki magadnak, hogy író vagy és viselkedj is úgy! Ez majd motivál, amikor elakadsz. Mert elakadsz, akár kiadtak már, akár nem. Ne tartson vissza semmi, hogy használd ezt a megnevezést, rengetek publikált író van a világban, akinek kevesebb a tehetsége mégis megkérdőjelezhetetlenül hisz abban, hogy ízig-vérig író. Akkor te miért tennéd?
Meséld el, mikortól érezted, hogy írónak tudod hívni magad? Ha pedig még nem jött el a nagy áttörés, mi az oka?
Andi 🌞
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése