Miért lesz jobb a könyved, ha VÁZLATOT ÍRSZ hozzá?

Kétféle író létezik: az egyik, aki úgy ül neki a könyvének, hogy engedi megmutatkozni a szereplőket és ők majd vezetik, amerre "akarják", és még neki is rejtély, mi lesz a befejezés. A másik, aki vázlatot készít, tervez, logikusan felépíti a cselekményt. Tudja, merre kell majd vezetni a szálakat, milyen apró utalásokat, hova célszerű elrejteni, hogy még jobb legyen a regény.
Te melyikbe tartozol?

Rögtön az elején szögezzük le, egyik sem rossz, ha neked beválik.
Ez a kulcs mondat, próbálj ki több módszert és döntsd el, neked melyik a legmegfelelőbb.
Én sokáig az első kategóriába tartoztam. Jött egy ihletmorzsa és leültem írni. Azt se tudtam, hogy ki a karakterem, hol játszódik a történet, mi lesz a vége, a közepe, sőt egyáltalán semmit. Majd ott álltam tanácstalanul, hogy miért "nem jön ki, amit írni akarok"?
Most már tudom, miért. Azért, mert én a tervezős írók közé tartozom. Nagyon sokáig ezt nem tudtam, és nem értettem, hogyan lehet így megtervezve írni. Annyi minden történhet útközben, minek és hogyan tervezzem meg, hogy például a huszonnyolcadik fejezetben mi történik. Vagy mi lesz a vége?
És ez volt a hibám. 
Itt buktam el hosszú éveket és lett unalmas a történet, amelyiken dolgoztam. Nem azért, mert rossz volt, hanem, mert nekem is rejtve maradt, mi is a mondanivalója.

Most már én is tervezek és elmondom, miért is jobb, mint csak belecsapni a lecsóba. Persze, ha neked az jött be, akkor ne hallgass rám. Ebben az esetben gratulálok!
 
Viszont, ha abban a cipőben jársz, amelyikben én is, akkor mutatom, miért jobb tervezni, és hogyan kezdj neki.

Karaktereken áll minden

Ha már megvan az ötlet, az üzenet a fejedben, hogy miről szeretnél írni, akkor a következő lépés, hogy megalkotod a szereplőidet. Erre helyezz nagy hangsúlyt, mert a legjobb sztori ötletet is csúnyán elrontja, ha nem realisztikus vagy nem elég kidolgozott karakterekről írsz. Ne sajnáld rá az időt! A neten sok sablont találsz, hogy milyen kérdéseket tegyél fel "nekik", de ha nem szeretnél keresgélni, figyeld a blogot, mert nem sokra jövök egy karakter megalkotó poszttal is.

Hármas tagolás

Amit mindenképp tudnod kell, mielőtt nekifogsz az írásnak, hogy mi a sztorid eleje, közepe és vége. Tudd, hogy a főszereplőd honnan indul el, hova fog eljutni, és ezek között, milyen akadályok, leckék várnak rá. Legyen meg benned a pontos érzés, kép, amit át akarsz adni a történettel. Mit akarsz, mit érezzenek az olvasóid? Ezt hogyan tudod megvalósítani?
Erre törekedj. A sztorid közepe megadja a választ a végre? Megtanul ott mindent, amit meg kell? Logikusan vezet az eleje a közepéhez, majd onnan az út a végéhez?

Persze írhatsz szabadon, nem kell minden párbeszédet előre látnod, nem kell tudnod, hány fejezetes lesz vagy hogyan osztod fel, én se ezt teszem. De a hármas tagolásra nagyon ügyelj, ezeket biztos pontként kell kezelned. Úgy nem tudod kihozni a legjobbat a történetből, ha fogalmad sincs, mit kell elmesélned. Én is sokszor estem abba a hibába, hogy úgy kezeltem a könyvemet, mint amelyiket olvasni szoktam. 

Most te vagy az ÍRÓ nem az OLVASÓ. Most nem lehet kérdéses a vége, nem lehet az, hogy csak találgatsz, hogy vajon ez vagy az történik. Most meg kell ismerned az egészet és úgy kell megírnod, hogy az olvasóid szeressék, izgalmas legyen és ami a legfontosabb, átérezzék ők is azt az érzést, amelyet te érzel, amikor a könyvedre gondolsz. 

Egy későbbi posztban részletesebben is kifejtem, mik kerüljenek a hármas tagolás egyes részeibe. 

De ha már ennyit is megteszel, amiről itt beszéltem, akkor is közelebb leszel a sztoridhoz, mert ahogy el kezdesz tervezni, úgy jönnek az ötletek, a megoldások, amelyek előtt lehet napokat agyalsz és nem jutsz előre. Látod, ezért kell a vázlat. 

Most, hogy már látod, miért kell előre tervezni, mit gondolsz, melyik csoportba tartozol?
Ha pedig vázlatolsz, mik a módszereid? Ha publikus, oszd meg velünk is!

Andi