Kérdések, amelyektől egy író megőrül...És a válasz rájuk

Amikor az emberek megtudják, hogy a környezetükben valaki könyvet ír, általában kétféle módon reagálnak - tapasztalatom szerint.

1. Legyintenek és titkon (vagy nem is annyira titkon) nem hiszik, hogy képes vagy rá.

2. Támogatnak, várják, hogy mutass már valamit (vagy azért, mert tényleg kíváncsiak, vagy mert bizonyítékot várnak, hogy tudsz írni).

DE, mindegy hogy melyik oldalt képviselik, mindenkiből kibukik néhanapján bugyuta kérdés és megjegyzés. Ami az írókat az őrületbe kergeti.

Ha meséltél már te is másoknak a terveidről, nem lepődsz majd meg a következő mondatokon. Viszont lehet, hogy eddig nem tudtál választ adni rájuk, csak mosolyogtál és vártad, hogy terelődjön már másra a szó.

Miről szól a könyved?

Ez nem hangzik bugyután, logikus, hogy az első kérdés, amit feltesznek az, hogy miről is írsz. Ettől még nem mászunk a falra, de attól már igen, hogy a kérdező csak egy rövid választ vár. Mi, írók ellenben órákat tudnánk mesélni arról, hogy miről, kiről írunk, miért fontos, mi történik ekkor meg akkor, és még el sem jutnánk a történet végéhez, lényegéhez, amikor a kérdező már rég megbánta, hogy hozzánk szólt.

Ezért, gondolkozz el egy (max. kettő) jól megfogalmazott mondaton, amit ilyen esetekben válaszolsz. 

"A férfi túl büszke, a nő balul ítéli meg őt, és ebből indul a bonyodalom. Pedig titkon szeretik egymást."

Írnék én is, ha lenne időm

Amit mondanál: Persze, mert nekem tengernyi időm van, és semmi más dolgom nincs, csak írni és írni és írni. A világon csak te vagy elfoglalt, szegénykém, nekünk íróknak pedig nem 24, hanem 30 órából  áll egy nap.

Amit mondj: Nem könnyű, de mivel fontos nekem az írás, így teremtek rá időt. Megnézem, mikor tudok írni és akkor írok. A fontossági sorrenden elején van a könyvem.

Hogyan tudsz ennyit írni?

Kinek mi a sok, nem igaz? Nekem fel sem tűnik, hogy sok lenne. Ha egy történetet le akarok írni, akkor arra összpontosítok és nem arra, hogy mennyi karakterszám lesz vagy hány oldalt írok tele.
Aki író, annak fel sem tűnik ez, hiszen mindig valamilyen szöveget formál a képzeletében.

Tényleg író vagy? Milyen jó lehet egész nap csak henyélni

Khmm, elnézést??!! Henyélni? Hát nem tudom, ki hogy van vele, de nekem egy történet kitalálása, megírása, minden csak nem henyélés. A karakter megismerése, hogy minden porcikáját és tulajdonságát lásd magad előtt. A cselekmény logikus lépcsőfokai, az olvasó figyelmének megtartása, a kis, rejtett információk pontos adagolása és a megfelelő tetőpont, majd lezárás. Ez több napi, heti, kemény agyalás az én esetemben.
Ami kívülről úgy tűnik, hogy csak ülsz vagy bambulsz magad elé, mint akinek semmi dolga, az valójában egy kemény agytorna.

Rendes munkád nincs is?

Egyfelől, miért ne lehetne? "Rendes" munka mellett is lehet írni. Másfelől, írónak lenni is munka, hiszen nem csak firkálgatsz valamit a füzetedbe, hanem egy komplett világot képzelsz el, úgy kell ismerned az embereket, ahogy nagyon sokan egyáltalán nem. Logikusan kell gondolkodnod. A kiadási és marketing procedúráról pedig ne is beszéljünk. Szóval, ha eddig azt érezted, hogy időpazarlás az írás, és szégyelled, ha nincs más munkád, akkor ne tedd. Megnyugtatlak, az ÍRÁS IS RENDES MUNKA!

Mit panaszkodsz? Könyvet írni nem nehéz

 
Amit szíved szerint mondanál:Igen, neked mennyi van?

Amit mondj: Lehet, hogy így tűnik, de valójában nem egyszerű feladat. Persze, mindenki más, nem ugyanolyan a tempónk. És egyébként sem panaszkodom, csak megjegyeztem néhány fontos észrevételt.

Mennyi pénzt keresel ezzel (az ízével)?

Nem a pénz az elsődleges szempont, amikor írsz, de ha nagyon kíváncsi rá valaki, mutasd meg neki, hogy hogyan élsz, mit vettél a könyves pénzedből. Egyébként pedig egy intelligens ember, nem kérdezne rá erre, mint ahogyan azt sem kérdezik meg, hogy a pszichológus, vagy egyéni vállalkozó mennyit keres. Nem illik ennyire belemászni más pénztárcájába.

Mikor jelenik meg?

Amit mondanál: Ha én az tudnám.
Amit mondj: Előbb befejezem, majd csak utána foglalkozom a kiadással, ami pedig már nem csak rajtam múlik, így nem tudok konkrét dátumot mondani. De amint megjelenik, te leszel az első, (na jó, nem) akinek szólok. 

Miért írsz?

Amit vissza kell nyelned: Te miért veszel levegőt, vagy miért teszed azt, amit szeretsz?
Amit válaszolj: Írónak születtél, nem tudsz mást tenni, mint írni. A madár sem mond ellent annak, hogy repüljön, ha egyszer erre született. Kicsit ocsmányabbul megfogalmazva: így vagy összerakva.
Én például szeretem, ahogy megszületik egy történet, szeretem, ahogy leírhatom, mi történik az emberek lelkében. Hogyan reagálnak az élet eseményeire, kit, milyen fából faragtak, hogy áll fel egy-egy kudarc után, vagy miként birkózik meg a nehézségekkel. A karakterek fejlődése, a tanulási lehetőség vonz, és az, hogy ezzel segíthetsz másoknak. Ha mással nem, hát azzal, hogy van mivel elütni a buszon az utazási időt. De azért is írok, mert imádom, ahogy a toll hozzáér a papírhoz, és a semmiből egyszer csak ott lesz egy történet. Mármint előtted egy tiszta lap, még nem tudod, mit írsz rá, hogyan fog kinézni, mire végzel, aztán elkezded és a betűk, szavak valami fontosat formálnak meg.  A szavaknak erejük van. Hatnak másokra. Szerintem ez lenyűgöző.
De röviden csak annyit szoktam mondani, hogy azért írok, mert ezt szeretem a legjobban és, amit szeretsz, azt csinálod.

Honnan jut eszedbe, miről írj?

Az előbbi megjegyzést tovább fűzve: ha írónak születsz, nem kell gondolkodni, miről írj, egyszerűen jönnek a történetek, neked meg "csak" le kell jegyezned őket. De, ha konkrét választ szeretne valaki, annyit felelek, hogy egy film részlet, egy beszélgetés foszlány, egy engem érdeklő téma elég ahhoz, hogy a vázlat megszülessen, aztán a többi a képzelet szüleménye, hogy merre is haladjanak a szálak. 

Természetesen a kérdések és megjegyzések sora végeláthatatlan. Van amelyikük jó szándékú és csak az érdeklődés bújik meg mögötte, de ismerünk mind olyat is, ami a "nem vagy te ehhez elég, és különben is, mit képzelsz magadról" jelentéssel bír.

Akármelyiket is kapd meg, válaszolj a legilledelmesebben, akinek kell szúrj oda, és ne agyalj rajtuk. Ez a legfontosabb. Mit tudja az, aki még egy sort sem írt le, hogy valójában, milyen írni. Honnan veszik a bátorságot, hogy megmondják neked, mire vagy képes? Nem látnak beléd. Az, hogy az ő szemükben, te hogyan viselkedsz, mennyire vagy okos, és rátermett, őket minősíti. Ettől benned még igenis ott lehet egy halom könyv, amik csak arra várnak, hogy végre megírd őket.

Szóval ne feledd, írj, olvass, de legfőképp ALKOSS!

Ha pedig van olyan megjegyzés vagy kérdés, amit az évek alatt a "tudatlanoktól" kaptál és szívesen megosztanád velünk, írd meg kommentben vagy az instagram oldalon!

Andi